Az a merész ötletem támadt még decemberben, hogy a vagány kis fekete bébinket benevezem a februári budapesti kiállításra, de ha már víz, legyen mély, de nagyon. Így izgatottan készülhettünk a négy napos kiállítási hétvégére, melyen háromszor került bemutatásra Cathy, kennelünk legfiatalabb saját tenyésztésű reménysége.
Úgy döntöttem, hogy csak csütörtök reggel fürdetem meg Katrinkát, hogy minél kevesebb ideje legyen be stresszelni, hogy vajon mi is következik. Jó korán kezdtem neki, hogy időben végezzek, hát feleslegesen korán keltem, ugyanis a fürdetéssel és a szárítással mindössze 35 perc alatt végeztem. Cathynek eszébe sem jutott stresszelni, nekem viszont igen.. ("Mekkora idióta vagyok, így kicseszni magammal és ilyen tehetnek kitenni egy 4 hónapos bébit...")
Cathy azonban akkora meglepetést okozott, amekkorát csak tudott. Vidáman ugatva, boldogan csóválva tudatta a kiállítókkal, hogy bizony ő is ideért. Ez a lelkesedés kitartott a ringbe lépésig és még utána is, egész nap, egész hétvégén. Szeretett ott lenni, szerette, hogy simogatták, hogy mondták neki mennyire aranyos, szeretett készülődni, szeretett boxban lenni és aludni, de leginkább a ringet szerette. A hangosbemondónak visszaugatott, a Baby Best In Show-t kísérő tapsvihar hallatán pedig örömében ugrálni kezdett.
Mindhárom napon
Nagyon ígéretes 1, Best Baby címeket kapott (bár sajnos konkurenciája nem volt). Mindhárom nap meg mutattam őt a Baby Best In Show-ban is, csakhogy szokja a dolgot, nem volt tétje számomra a dolognak, hiszen már azzal is nyertem, hogy ez a kiskutya ilyen természettel van megáldva. Ám amikor vasárnap már fáradtan szinte kedvtelenül álltunk az előkészítő körben elfogott egy fura érzés. Nem tudtam mi lehetett, mi okozhatta, talán a kis kavarodás a programban (megcserélték a Baby BIS-t és a Tenyészcsoportok versenyét) vagy az, hogy elfelejtettem fésűt vinni magammal. Ám amikor Cathy-re néztem rögtön el fogott a jó kedv, hiszen ő is olyan vidám volt. Szólították a bébiket. Másodikként léptük át a bejáratot. Cathy hozta a formáját fél méterrel előttem elegánsan kapkodta a kis lábait, bár a beállításra már nem maradt lelki ereje, így leguggoltam hozzá és elkezdtem tömni a szájába a virslit és a sajtot, amit ő nyogodt ácsorgással és farokcsóválással hálát meg. A Szerbiából érkezett bíróbácsinak ez úgy láttam tetszett, kis "majom-gyerek" csóválva kajál. :-) Miután végignézte az egész sor babát a kommentátorhoz sétált és már hallottuk is: "A harmadik helyen a Sheltie!" Az én saját tenyésztésű kis majmom, a mi kis Katónk, egy CACIB kiállítás harmadik legszebb bébikéje. Olyan büszke voltam rá. Ez igazi megkoronázása volt ennek a három nagyszerű napnak.
Köszönet Zolinak a nagyszerű groomingért és Orsinak a csütörtöki rengeteg segítséget és a remek hangulatot.
Büszke vagyok Rád Kicsit Katrinom!
